Ferroép Footgolf kupa, Lakitelek
Pár nappal az esemény előtt döntöttem el, hogy indulok. A lakiteleki verseny nem bajnoki forduló volt, hanem klubverseny, a maga nyugis, barátságos hangulatával. Nem is volt bennem semmi izgalom, a páros versenyen pl. elképesztően jól éreztem magam Krisztivel, annak ellenére, hogy nyilván utolsók lettünk.
És akkor történt valami. Az egyéniben Krisztivel ellenfelek lettünk, és beindult bennem a győzni akarás. Ettől persze megijedtem, mert tulajdonképpen gyakorolni mentem, jól érezni magam, és minden adott volt ehhez… de sajnos ismét győzött az elmém, az egóm, a nemtudommim, ami azt mondta, hogy le kell győznöm Krisztit. És ebből megint nem tudtam kilépni. Kriszti végig segített, próbált kizökkenteni, és egyszer-egyszer sikerült is, akkor csodás befejezőket csináltam, de sajnos a hülye érzelmeim erősebbek voltak, így ismét tökutolsó lettem.
Ezúttal többet bőgtem a mosdóban, és komolyan felmerült bennem, hogy mi a fenének csinálok én bármit is ebben a sportban, ha agyilag nem tudom rendbe tenni magam… Maaargit! Noooooormáááááliiiiis?