HUNFTT 7. Lakitelek
Miután már többször szálltam el (agyilag) a lakiteleki pályán, ráadásul a másik két női senior játékosnak ez úgymond hazai pálya, és mindig nagyon jókat mennek, nulla elvárással indultam neki a 7. magyar bajnoki fordulónak. Mivel az előző napi játékot gyakorlásnak fogtam fel, és tudom magamról, hogy versenyen mindig gyengébben teljesítek, mint a gyakorlónapon, ezért csak annyi volt a célom, hogy ugyanolyan fókuszáltan legyek képes végigmenni a pályán.
Az előző esti közös szalonnasütés miatt (ami egyébként fergetegesre sikerült, nagyon élveztem!) fizikailag kicsit rottyon voltam – de talán pont ez segített, mert mivel a túlélésért küzdöttem, nem volt időm agyalni meg hülyeségekre gondolni játék közben. Pedig izgultam rendesen, mert 3 topjátékos férfi mellé kerültem a flightban, és kicsit féltem, hogy mit fognak szólni, hogy fényévekkel gyengébb vagyok náluk.
Kár volt aggódnom, az elejétől kezdve barátságos és jó hangulatban telt a verseny, sokszor dicsértek meg, ami elképesztően jólesett, és nevetésre is maradt idő. Tomi végig segített – pont akkor, ott és úgy, ahogy nekem a legjobb volt. Amikor látta, hogy kezdek fáradni, vízzel kínált. Észrevette, hogy majdnem elájultam a melegtől, elővette a kulacsot és lehűtött. Egy percig nem hagyott egy elbénázott rúgáson agyalni, mindig visszahozott a jelenbe. Óriási volt!
Ennek köszönhetően – ismét meglepetés – az előző napi egyéni csúcsomat is megdöntöttem: 81 rúgással az első helyen álltam az első kör után. De hátra volt még a délutáni kör, még melegebb lett, és kezdtem testileg-agyilag fáradni. A pálya felénél úgy éreztem, sokkal rosszabb vagyok, mint délelőtt, nem tudtam annyira koncentrálni. A 11-es pályán tóba rúgtam a labdát, és ott el is törött a mécses… Eszembe jutott a büki verseny, ahol pontosan tudtam, melyik lyuknál követtem el a súlyos hibát, ami 2 helyezésbe került – és itt is úgy éreztem, végzetes a hiba.
Tomi szerencsére azonnal érezte, hogy kezdem belecsavarni magam, így megölelgetett és megnyugtatott. Letörölgettem könnyeimet, vettem egy nagy levegőt, és a következő szakaszon már össze is szedtem magam. Sőt, a maradék szakaszokon két birdie-t is összehoztam. A verseny után a flighttársaimtól sok-sok tanácsot kaptam, amiért nagyon hálás vagyok.
Mivel nem néztem meg játék közben az eredményeimet (és másokét sem), és éreztem, hogy sokkal rosszabb formában vagyok, mint délelőtt, meg voltam róla győződve, hogy sokkal többet rúgtam. Nagy meglepetésemre csak eggyel voltam rosszabb az előző körnél. Kíváncsian néztem meg a vetélytársaim eredményeit, és őrülten verni kezdett a szívem: mindössze egy ponttal, de első lettem! Ez azért is hatalmas dolog, mert nem egyedüli indulóként vihetem haza a serleget, hanem komoly játékban sikerült aznap a legjobbnak lennem.
És ha ez még nem lett volna elég, a női abszolút nettó eredményem ezüstérmet ért – itt 11 nő között lettem a második. Mivel alapvetően siker- és eredményorientált vagyok, a kis egóm is kielégült, de ennél sokkal fontosabb az, hogy a magamba vetett hitem is megerősödött, mert látom már, hogy képes vagyok legyőzni nemcsak az ellenfeleimet, hanem az érzéseimet is, és képes vagyok örömből, felszabadultan és fókuszáltan játszani. Hála és köszönet Tominak, hogy mindezt megláthattam. Így szeretném folytatni is!