A Lakiteleki Nimród Sportegyesület újabb versenyén teljesült egy álmom: családilag vettünk részt az eseményen. Középső lányom és párja, és Tomi kislánya is benevezett versenyzőként. A délelőtti páros versenyen Tomival indultam (és viccesen meg is jegyeztük, hogy lehet, hogy ez a kapcsolatunk végét jelenti – de persze fel sem merült ilyesmi, nem volt feszültség, nem hibáztattuk a másikat, ha elrontottunk valamit, csak élveztük a játékot.)
A délutáni, egyéni versenyen folytatódott az örömjáték, és életemben először 80 alatti rúgásszámmal teljesítettem a pályát. (Jó, tudom, ez egy kisebb pálya, de én akkor is nagyon örültem neki!) Pláne, mert a harmadik helyre sikerült befutnom! A hab a tortán, hogy az egész család szuperül érezte magát, és a „gyerekek” már azt kérdezgetik, mikor lesz a következő…