Hónapokig gondolkodtam rajta, próbáltam magam lebeszélni/megúszni, de megállapítottam, hogy ha pontosan akarok rúgni, muszáj megtanulnom belsőzni. Akkor is, ha eleinte kisebbet rúgok, akkor is, ha kezdetben vért izzadok, és akkor is, ha kb. egyévnyi csőrös gyakorlás megy kárba, ha átszokom a belsőre.
Kimentem St.Lőrincre gyakorolni egyet két labdával. Az egyikkel csőröztem, a másikkal belsőztem. Nagy meglepetésemre egyre nagyobbakat tudok rúgni belsővel is, sőt, volt, hogy messzebb állt meg, mint a csőrrel rúgott labda. Utóbbinál ismét bebizonyosodott, hogy random, pontatlan, sokszor nem oda megy, ahova szeretném, míg a belsővel rúgott labda pontosabb, még akkor is, ha rövid.
Ezentúl edzésen csak belsőzni fogok, illetve nagypályán is így fogok gyakorolni. Remélem, nem veszi el a kedvem az egésztől, hogy túl rövideket rúgok egyelőre… Versenyen nyilván még nem próbálkozom vele, elég volt a múltkori Sunsetes ámokfutásom. Türelem, türelem! – intem magam, de hát ugye felháborító, hogy néhány heti belsőzés után még nem tudok 100 métert rúgni!? 🙂