HUN FTT VI. 2. nap – FIFG 250
A Hungarian Footgolf Trophy Tour VI. (FIFG 250) footgolf verseny második napján ismét Valentina volt az egyik társam, és két svéd nő a másik kettő. Rettentően örültem az olasz hölgynek, biztonságot adott, és olyan nem direkt útmutatásokat, amik miatt azt mondom: ő a példaképem. Én is így szeretnék játszani! Nem fizikailag, hanem agyilag. 🙂
Bebizonyosodott, hogy valóban nem csak mondja, hogy nem érdekli, hogy 4 rúgásból vagy 6-ból fejez be egy lyukat… A 11-es pályán a tóban landolt a labdája, amelyet nem sikerült kiszedni, a szél a tó közepére sodorta a labdát, és nem volt több idő a horgászatra. Majdnem én sírtam el magam, hogy nem fogja tudni folytatni a játékot (nem volt pótlabdája), de ő elegánsan és halál nyugodtan közölte (tipikus olaszos hanglejtéssel), hogy semmi gond! Menjünk tovább, ő jön velünk, írja a pontokat, aztán majd valaki utána hozza a labdát. Ez ugye azt jelentette, hogy az ő versenyének off, hiszen innentől kezdve minden pályán PAR+10-et kell beírnia.
Végül a 17-es pályára ért vissza a labda, és az utolsó lyukon olyan bravúrt mutatott be, hogy tátva maradt a szám. (Majd aztán a golf green másik feléről én is eltettem 4-re, hasonló bravúrral.) Igazán fantasztikus befejezése volt ez a versenynek – még akkor is, ha a svéd 1 ponttal megelőzött. Sajnos az előző napi Francia Guyana-i hölgy meglepetésemre 4-gyel jobbat ment nálam, így összesített eredményben egy ponttal jobb lett és megelőzött. Így a 7. helyre futottam be, és kicsit pityeregtem is Valentinának egy sör mellett, de végül az európai ranglista vezetője, egy szintén olasz hölgy rosszabbat ment, mint én (az időjárás se nagyon kedvezett, szakadt az eső és fújt a szél, amikor ő játszott), így végül a 6. helyen zártam a versenyt.
Az elfáradós-elkeseredős sírás mellett azért örömkönny is folyt, mert úgy éreztem, van helyem itt. Lehet, hogy férfi vagy női, vagy régi versenyzői mércével sehol sem vagyok, de a senior női mezőnyben nem hoztam szégyent senkire. (Főleg úgy, hogy ez az első profi szezonom…)
És aminek a leginkább örülök, az az, hogy sikerült ismét megtalálni a flow-t, az örömöt és az élvezetet. És ez mindennél többet jelent. Megtaláltam a nyugalmam – és remélem, ez így is marad.