Magyar bajnokság IV. forduló, 2025.05.10. HUN FTT IV. Zsira
Tartottam ettől a versenytől, mert egyrészt kétnapos (plusz gyakorlónap), másrészt sokaktól hallottam, hogy ez az egyik legnehezebb, leghosszabb, legszelesebb pálya, és ne csodálkozzak, ha 110-120-at fogok rúgni. A gyakorlónapon kerek 100-at sikerült, és bár valóban hosszú a pálya, a női elrúgók azért enyhítették a helyzetet egy kicsit. Nem voltam elkeseredve a háromjegyű eredménytől, és mivel az időjárás-előrejelzés sem mutatott extrém szeles időt, túlizgulás nélkül vártam a szombat reggelt.
A flightomban lévő egyetlen férfi nem jelent meg a startnál, így csajos, vidám hangulatban telt a játék. Ez meg is látszott az eredményemen. Még mindig nem sikerült megtalálni az arany középutat a szétstresszelés és a szétbulizás között. Mert ugyan nagyon jól éreztem magam végig, és nem jöttek a szokásos idegeskedések, de a végén ismét bebizonyosodott, hogy a viháncolás nem vezet jó eredményre. (Ezt természetesen magamra értem, mert lehet, hogy mások tudnak koncentrálni és jókedvűen csacsogni közben, nekem úgy látszik, nem megy.) A végén egy kis szégyenérzet azért megjelent bennem, minden szempontból tökutolsó lettem 103 ponttal. Viszont örültem, hogy nem mentem bele túlságosan a szokásos jajjdeciki, kinevetnek, hazaakarokmenni, mitkeresekénitt spirálba, hanem elfogadtam, hogy oké, ma (is) én voltam az ügyeletes lúzer. Persze az egóm maradéktalanul örült, mert ez a gyalázatos eredmény is bronzérmet ért, mivel összesen hárman indultunk a korosztályban.
A verseny után az egész csapat együtt maradt, egy házban is szálltunk meg, főztünk, társasoztunk, rozéztunk, közben a mezőn és a golfpályán őzek, nyulak, fácánok rohangáltak, a kis tavacskában brekegtek a békák, a nap lágyan sütött – komolyan giccses volt már az egész. De akkor bevillant ismét, hogy amúgy kukkmindegy, hogy hányadik helyre futok be, sőt, még az is, ha valaki megmosolyog emiatt, hiszen itt vagyok a párommal, a jó fej csapattársaimmal, csodálatos környezetben – és még mozgok is. Szóval mi a fenét akarok?!